Mindenhol roncs és áldozatok – 29 éve történt a szajoli vonatbaleset

Megosztás

1994. december 2-án, 16:46 perckor mindent megváltoztatott a Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vasútvonalon, a szajoli vasútállomásnál történt baleset, melynek során több, mint harminc ember, köztük nagyon sok fiatal életét vesztette. A magyar vasúti közlekedés történetének egyik legsúlyosabb balesete 29 évvel ezelőtt történt.

A tragikus napon nagyon hideg volt és már sötétedett. A szerelvény mozdonya és első kocsija az első vágányra sorolva továbbhaladt, a hozzá kapcsolt hat vagon viszont kisiklott, körülbelül 110 km/h sebességgel mentek egymásba.

A vonat letarolta a vasútállomás jelentős részét a mellette levő szolgálati lakásokkal együtt. Két kocsi a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, ráadásul az épület falazata is beomlott és a roncsokra zuhant. Mindenhol leszakadt vezetékek voltak, az emberek jajveszékelve kiabáltak segítség után.

Kardos József megyei vezető mentőtiszt két évvel ezelőtt a Blikknek úgy fogalmazott, ez a legszörnyűbb baleset, amelyet negyven éves szolgálati ideje alatt látott.

Kommentár nélkül – szajoli vonatbaleset – 1994.12.02

A felvételeket a Szolnok TV készítette a balesetet követően. Kommentár nélkül.

Mészáros János fotóriporter elsőként érkezett a tragédia helyszínére, hogy tudósítson. „Az állomásépület sínek felőli oldalára kiérve tárult elém a szörnyű látvány, az összeroncsolódott vagonok és a félig összedőlt épület. (…) Igyekeztem mindent lefotózni, csupán a vaku fénye világította meg a tragédia helyszínét.”

Elmondása szerint egyre többen jöttek segíteni katonáktól kezdve vasutasokon át egyszerű civil önkéntesekig. Mészárosban akkor tudatosult, hogy mekkora katasztrófa történt, amikor előhívta a negatívokat és ránagyított a képekre. Remegő kézzel végezte el a laborálását, a nagyításokon át pedig tisztán láthatta a roncsba szorult elhunytakat és a földön heverő végtagokat.

Az emlékmű a szajoli vasútállomáson

A balesetet emberi mulasztás okozta. Nem sokkal a vonat érkezése előtt a vágányon szabálytalan tolatást végeztek, de a tolatást végzők nem ellenőrizték a váltók állását a váltófelvágást követően. A gyorsvonat így 110-zel érkezett egy olyan állású váltóra, ami így legfeljebb 40 km/órás sebességgel lett volna járható. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért ítélték el a váltókezelőt, a tolatásvezetőt és a kocsirendezőt, de nem kaptak súlyos büntetést, sőt, egyikük kegyelemmel szabadult három év után.

A vonatkatasztrófa áldozatai között Jász-Nagykun-Szolnok megyei fiatalok is voltak. A legfiatalabb áldozat a mindössze 8 éves kisújszállási Károlyi Magdolna. A törökszentmiklósi Balogh Katalin 18, a ceglédi Maksa Sarolta 21, a szolnoki Pádár Tünde 17, a tiszavasvári Szabó Gabriella 19, a jászboldogházi Szádvári Ágnes 21 évesen hunyt el a máig felfoghatatlan baleset következtében.

1996-ban az áldozatok emlékét őrző emlékművet avattak a szajoli vasútállomáson.

Képek: MTI/Bruzák Noémi, Wikipédia

Kapcsolódó cikkek